Mikor a tükörbe nézek, s látom elaggott arcomat.
Sebaj Angyal ne számolgasd arcodon a ráncokat.
Gondolj arra te is voltál nem Lolo Brigida, de fiatal.
Vess magadra nem figyeltél oda mekkora kincs birtokában vagy.
Késve jöttem rá kincseinkre addig kell vigyázni míg birtokoljuk azt
Mennyi időmbe telik amíg reggelente összeszedem magamat.
Kitolok Veled öregség nem nézek tükörbe csak ha fésülöm hajamat.
Naponta tánccal, mozgással indítom a tityi-totyi napomat.
Kilépve az ágyból hálát adok a sorsnak minden nap.
Éjjel nem ütött meg a guta, mozog, kezem így, úgy s a lábam.
Csak azt nem tudom mit kezdjek a fene nagy szabadságommal.
Behozni azt ami gyorsvonat sebességgel életemből kimaradt,
Nem sokra telik, minden nap számolgatom szűkre szabott manimat.
Céltalanul nem tudom élni egyre fogyó életemet.
Becsapom magamat, s csak a szépre emlékezem.
Szerintem megszépítem rossz, kellemetlen emlékeimet.
Ha ez Nekem így szép miért ne tenném ezt.
Porból vagy és porrá leszel mondja a hitvallás.
Aki kitalálta nem is tudta ez mekkora igazság.
Egy emberöltőbe mennyi minden belefér.
Az öregség legszebb ajándéka a visszaemlékezés.
Öregnek visszaemlékezni csak az elmúlt jóra, szépre szabad.
Nincs értelme visszahozni a sorscsapásokat.
Ifjún, erő teljében az okos ember okosan tölti minden napjait.
A rosszat igyekszik elfelejteni, levonja annak tanulságait.
Nem szabad siratni a tavaszt, a nyarat.
Az ősznek is van lelket melengető hangulata.
Tavasszal, nyáron termi a Föld gyümölcsét.
Csak akkor ha életre való magot vetettél, hiszen az ősz után jön a tél.
Ha jól emlékezem, míg az ember ifjú és ereje teljében van
Kiugrik az ágyból megrázza magát a szépítgetésre nem kell időt szakítania.
Minél több év van mögöttünk szépségünk annál több időt vesz igénybe.
Ez legyen a legkevesebb gondunk, hiszen ez nem fáj az lenne jó ha minél tovább tartson.