Tükörbe nézek ráérősen vizsgálatom elaggott arcomat
Büszkén viselem ráncaimat, nem loptam azokat
Mélyítette barázdáimat sok-sok nevetés, öröm, boldogság
Színház az egész világ, mi csak szereplők vagyunk csupán.
Minden ember életében eljön a számvetés ideje
A barázdák nem árulkodnak volt-e viselőjének becsülete
Ki hogy játssza a sors által megírt regényét
Attól is függ ráncaid száma ahány évet megéltél.
Míg ifjú vagy, erőd teljes kellene a tavaszt értékelned
A tavasz pirkadás, kibontakozás, élet, ígérete öregségnek
Amint beköszönt az ősz vele együtt fogy erőd.
Emlékezel jóra, rosszra tudatában az ősz után a tél is eljön.
Tarts magad elé tükrödet, idézd vissza eddigi életed.
Tedd fel a kérdést mennyi jót, rosszat tettél, minek éltél.
Rájössz pillanatok alatt nincsenek nagy érdemek
Az élet értelme nem más mint az életed.
Az elszámoláskor írd meg saját önéletrajzodat.
Tedd mérlegre tetteid, ráncaid mondanak igazat.
Ne várj elismerést senkitől, nézz tükörbe.
Tudtad-e aki gyorsan ad az kétszer ad egy darabot az életben.