Hosszú út áll mögöttem az érzelmek tengerén.
Éberen kellett figyelnem mielőtt megfeneklenék.
Repítette hajóm a hit, a szeretet.
Nehezebben haladtam ha utamon elért a gyűlölet.
Mikor sütött a nap, kéklett az ég.
Volt erőm kikerülni az emberek gyűlöletét.
Ha eltűnt a nap, beborult az ég.
Minden erőm kellett kifogjam szelét.
Hányszor feneklett meg életem.
Az egyenes úthoz kell a szeretet.
Tőle kaptam új erőt az érzelmek tengerén.
Sokat fáradtam elérjem a szeretet erejét.
Volt aki már a kikötőben kételkedett.
Ne indulj el végcélod elérhetetlen.
Elindultam utamon, volt vihar, mennydörgés.
Beértem, hisz az akarat nagyobb az erőnél.
Hányszor kellett küzdenem alantas erőkkel.
Hajóm haladt, hisz az utat én terveztem meg.
Mindenre felkészültem, haladjon hajóm kitűzött utamon.
Nehezen, de sikerült hajómat navigálgatnom.
Volt rengeteg intelem, s jó tanács.
Nem érdekelt soha ki mit csinál.
Ha kellett segítettem, ártani nem ártottam soha.
Hiszek benne minden ember egy csoda.
Hány féle érzelem hajtotta életem vitorláját.
A szeretet ereje átláthatatlan vizeken repített át.
A hitetlenkedés jobbra, balra billentett szüntelen.
Néha, néha meginogtam, elfogott a félelem.
De mikor eljött az új nap reggele.
Félelmem eltűnt mintha nem történt volna semmi sem.
Nem, is történt semmi,
Hiszen néha illik elfáradni.